Még mindig jók a skandináv krimik?

2018. 06. 24. 06:58

Kristina Ohlsson: Vétkesek

A békés és unalmas Svédországban újabb sorozatgyilkosság történik. Alex Recht, Fredrika Bergman és a többiek életének poshadt állóvizét alaposan felkavarja az eset, ráadásul hőseink magánszférájának alakulásáról is megtudunk pár nyomasztó, az ügy szempontjából egyáltalán nem mellékes részletet. Mi lehet a gyilkos (gyilkosok?) éjsötét inspirációja? Miért olyan nehéz rájuk találni? És miért vörös állandóan Fredrika szeme a sírástól?

Fredrika Bergman Kristina Ohlsson regénysorozatának főhőse – okos, komoly, érzékeny és intelligens alakja Skandinávia egyik legnépszerűbb fiktív detektívjévé tette. Legújabb esete még drámaibban alakul, mint a korábbiak – és jóval hihetetlenebb is lesz. Jó, tudjuk, hogy a krimi mindig túlhaladja a valóság határát (mégis kit kötne le egy átlagos, rutinszerűen zajló nyomozói nap?), esetünkben azonban ez tényleg fényév távolságba kerül. Egyre messzebb sodródunk a true detective-eszménytől, nő a közönség elvárásszintje, mindig vérfagyasztóbbat és elképesztőbbet kell hozni, ez van.

Spoilerezés nélkül sajnos több nem mondható el a Vétkesek túlzásoktól és hihetetlen fordulatoktól hemzsegő univerzumáról. De hiperbola ide vagy oda, el kell ismerni, a fő kulturális exporttermékké váló skandináv krimi a bestseller-írónő és hősei nélkül nem lenne az, ami. A Vétkesek sem nélkülözi az izgalom és a suspense létfontosságú elemeit, s aki ezek miatt olvas svéd bűnügyi irodalmat, csalódni sem fog.

De azért régen minden jobb volt. Szmájli.

 

Én nem így képzeltem a rendet

2018. 06. 07. 07:48

 A Hamlet a Vígszínházban

Eszenyi nem szívbajos, bár ezt eddig is sejtettük. Tavaly bemutatott, de általunk csak idén látott Hamletje valóságos zuhatag vizuális és auditív értelemben is: rohamra indulnak a díszletek, a hangok, a zenék és a szereplők, hogy egy nehezen feledhető három és fél órával vegyék be a nézőtér szívét és lelkét.

Tovább

A pokol útja jószándékkal

2018. 04. 09. 12:41

A Berlin, Alexanderplatz a Katona József Színházban

Nagyszabású, a lenyűgözőséghez nagyon közel álló előadás a Berlin, Alexanderplatz Kovács D. Dániel rendezésében. Békaperspektívából, ami Hitler előtt van.

Alfred Döblin művének – és Fassbinder sorozatának – főhőse Franz Biberkopf, az egyszerű munkásember. Franz csupa jószándék, de az élet könyörtelensége, és saját kontrollálhatatlan indulatai gyilkossá teszik – dührohamában saját barátnőjét veri agyon, akit Borbély Alexandra alakításában csak kivetítőről ismerhetünk meg. A férfi becsülettel leüli, amit le kell, és szabadulása után – itt kezdődik a színdarab – próbál megmaradni a tisztességes úton. A húszas-harmincas évek Németországának atmoszférája azonban alkalmatlan erre: Franz állandóan kisiklik, mert rosszul méri fel az embereket, mert nem méricskéli tettei következményét, mert a szívére hallgat, mert nem elég erős, és  mert a társadalom állandóan falakat épít eléje. Tovább

Ki lép a diktátor helyére?

2018. 03. 16. 15:06

Sztálin halála

Kivételes arányérzéket kíván, ha egy rendező egyszerre kívánja megnevettetni és elborzasztani a nézőt. Armando Ianucci sikerrel vette a kanyart.

Tovább

A posztMicimackó-stresszzavar

2018. 01. 16. 09:15

Viszlát, Christopher Robin

Milne klasszikus meséje, a Micimackó mindenkit megbűvöl, ő és kisfia azonban rendesen megfizették a siker árát.

Alan Alexander Milne idegrendszerét alaposan megtépázza az első világháború. A poszttraumás stresszzavarban szenvedő író megszállott vágya, hogy egy nagy háborúellenes regénnyel tegyen az örökös világbékéért, s emiatt feleségével és fiával Londonból egy erdő mellé költözik. A nagyravágyó feleség elég rosszul viseli, hogy nincs többé partizás, ráadásul férje az írás helyett egész nap a házban lébecol. Visszaköltözik  a fővárosba, a mogorva férfi pedig kettesben marad hatéves kisfiával, ami előre nem látott események láncolatát indítja el. A többi már irodalomtörténet. Tovább

Izommozik

2017. 12. 19. 11:19

Az akciófilm

 

Szerkesztette: Dr. Kárpáti György és Schreiber András

Király Jenőnek, a legendás filmesztétának, a Frivol múzsa szerzőjének dedikálják a szerkesztők ezt a hiánypótló kiadványt, ami egy méltatlanul alábecsült zsáner, az akciófilm számára kínál tudományos megbecsültséget. Végre idehaza is.

Ahogy a szerkesztők az előszóban jelzik, az akciófilm szakirodalma nemzetközi viszonylatban tekintélyes, csak itthon feledkeznek meg róla szívesen a szakértők. Pedig kevés ennél sokszínűbb műfaj létezik, ráadásul hatalmas tömegbázisa van. Filmelmélet és filmtörténet szakos hallgatók, filmkritikusok, bloggerek és egyetemi oktatók tanulmányai világítanak rá arra, mennyire érdemes a témával foglalkozni, érvényes és érdekes mondanivalót megfogalmazni a filmgyártás kezdetétől létező műfaj alkotásairól és művészeiről.

A 10 fejezetre osztott kiadvány végigveszi a zsáner társadalomtörténetét, műfaji kérdéseit, az amerikai akcióhős típusát: kitér a divatos “buddy cop”-filmekre, a franchise-ok létrejöttére, az európai és a hongkongi filmek jellegzetességeire. Két remek interjú zárja a kiadványt: András Ferenc filmrendező, a Dögkeselyű című honi action (bár neki más erről a véleménye) készítője, és Andrew G. Vajna producer is mikrofon elé járult, hogy elmondja, hogyan is áll az akciófilm készítésének és esszenciájának kérdésköréhez.

A kötet végén filmlista található, ami harminc megkerülhetetlen alapalkotást sorol fel: szórakoztató átismételni, mit láttunk a műfaj emblematikus klasszikusai közül, és mi az, ami még vár ránk. Csak néhány cím kedvcsinálónak: A szökevény, Halálos fegyver, A Sárkány közbelép, Rambo, Mad Max, Terminátor, Mátrix, Francia kapcsolat, Feláldozhatók, Kill Bill, a Die Hard-sorozat, és napjaink megdöbbentően sikeres szériája, a Halálos iramban.

Az ajánló szerzője  a szerkesztők által ajánlott harminc filmből kilencet nem látott. Van pótolnivalója.

 

Love is all you need?

2017. 10. 07. 12:05

A Love, love, love a Belvárosi Színházban

Ilyen szeretetre biztosan nem volt szüksége a hetvenes évek Angliájában született generációnak. A Love, love, love a flower-power mozgalom utóéletének nyomasztó látleletét adja, s olyan totális csődként mutatja be a Nagy Generációt, hogy Bródy Jánosék kínosan feszengnének, ha végig kéne nézniük az előadást. Kár, hogy elég felszínesre és szájbarágósra sikerült ez a kórkép az örökeső hazájáról: annyit állít mindössze, hogy az egykor világváltoztató szerepben tetszelgő fiatalok önző szemétládák voltak és lesznek, akik nemcsak gyerekeik pszichéjét zúzták szét, de még egy Brexitet (?) is képesek voltak összehozni. Ez utóbbit a szerző ráadásul teljesen kifejtetlenül felejti. Tovább

Dzsembori titkokkal és hazugságokkal

2017. 07. 03. 07:29

A Családi játszmák a Belvárosi Színházban

Sam Holcroft dramedy-je a vontatott első felvonás után ellenállhatatlanul bepörög. A tempó és Szikszai Rémusz játéka csillagos ötös, a nagy truvájnak hitt játék a közönséggel viszont az előadás gyengéje.

családi j

Ezernyi drámából és komédiából (pl. Hosszú út az éjszakába, Macska a forró bádogtetőn, Születésnap, Hazatérés, Augusztus Oklahomában) ismerős az alaphelyzet: összegyűlik a rettenetes család, és megnyílik a pokol. Holcroft-nál mindez majdhogynem bájos komédiaként, könnyed hangvételben startol: a retyerutya karácsonyra sereglik össze, mindenki mosolyog és kényszeredetten kacarászik, talán nem is olyan nagy a baj. A nagybeteg családfő az első felvonásban, az enumerációnál nincs is jelen, előtte találkozunk hárításból jeles, affektáló és rendmániás asszonykájával, Edith-tel (Kútvölgyi Erzsébet), a fiúkkal, az önmagát jógyereknek álcázó, megfelelésmán Matthew-val (Ötvös András), a kiégett, házassági válságban tapicskoló Adam-mel (Szikszai Rémusz), és a hozzájuk tartozó nőkkel: a harsány Carrie-vel (Réti Adrienn) és a decensen elegáns, ugyanakkor szénalkoholista Sheena-val (Járó Zsuzsa). Tovább

Viccesen szomorú

2017. 06. 02. 07:50

A Vakság a Katonában

A Nézőművészeti Kft. előadása

A Scherer Péter rendezte monodrámában Sárosdi Lilla egymaga üldögél napszemüvegben, fehér bottal, és tehetsége úgy húz be minket a nemlátók világába, hogy egy pillanatra sem kell becsuknunk a szemünket.

vaksag_047

A Vakság nem egyetlen nő története. Az alkotók sokféle tapasztalatot gereblyéztek halomba, melyek hitelességét aztán Sárosdi Lilla személye teremtette meg, tartotta össze. Az előadásba emelt történetek vak emberek hétköznapi poklai, de a szövegekben gyakran megcsillanó sötét bohózatiság, valamint Sárosdi elementáris  humora és személye minden súlyosság ellenére is szórakoztató előadássá teszi a Vakságot. Tovább

Az agymosottak diadala

2017. 05. 12. 08:10

A Hullaégető a Belvárosi Színházban

Gálvölgyi János nemcsak paródiákat és show-kat akar csinálni. Régi álmát valósította meg Pelsőczy Réka rendezővel: az egykor általa szinkronizált cseh film színpadi verzióját közösen állították pódiumra a Belvárosi Színházban.

hulla1

Hírhedten hátborzongató történetről van szó: egy cseh átlagembert kísérhetünk el útján, aki joviális, családszerető emberből vérengző szörnyeteggé válik. Tovább