Blog

Egy nyomozás története

2016. 10. 28. 12:34

A Bűn és bűnhődés a Vígszínházban

A Vígszínház Bűn és bűnhődése érdekes, de steril előadás lett, amiben csak nagyítóval találjuk meg Dosztojevszkij mesterművének esszenciáját. Brechti eltávolítás, tévésorozat-thriller-dinamika, Columbós szivarlengetés és szünet nélküli kiabálás az úr a hatalmas térben.

bun_es_bunhodes_ea_01_domolky_daniel_web_007

Az oldalpáholyba kaptam jegyet, amit nem szeretek. Hiába lebeghetek a tömeg felett, mindig lemaradok az előadás egy szeletéről, féloldalasan látom a díszletet, árnyjátékokból, hangokból kell következtetnem arra, mi történik a színpadon. Most épp talán Szonyából láttam a legkevesebbet, mindig a jobb oldalon áll. Ez van, ki kell hozni a helyzetből, amit lehet: negyed óra után lassan vigasztalni kezd a félig látott bizonyosság, hogy valószínűleg nem életem előadásának soha vissza nem térő perceiről maradtam le. Tovább

A gigafelhő már a spájzban van

2016. 10. 07. 06:23

A Csodaország a Szemrevaló Fesztiválon

A Szemrevaló Fesztivál egyik szuperjó svájci vendégéről, a Csodaország című kísérleti szkeccsfilmről az jutott eszembe elsőre, hogy készítői valami hasonlót csináltak, mint Janne Teller néhány évvel ezelőtt. A dán írónő Ha háború lenne nálunk című kisregénye elképzelteti az olvasóval, mi történne, ha körbepárnázott Európájában törne ki lokális háború, s védelmet remélve neki kéne a Közel-Kelet vagy Afrika irányába menekülnie. Az ironikus címet választó Csodaország háború helyett hatalmas felhőt növeszt az égre, melynek szélei Svájc határán megtorpannak, s rettenetes, apokaliptikus viharral fenyegetik Európa egyik leggazdagabb és legkényelmesebb életmódra berendezkedett államát.

heimat2

A rendhez, nyugalomhoz és pontossághoz szokott emberek persze felbolydulnak, mint az óramű-pontossággal működő hangyaboly veszélyhelyzetben. Országszerte pánik tör ki. A szélsőjobb és a baloldali bűntudat képviselői egyaránt küzdeni kezdenek a halálra rémült lakosság lelkéért, kezdetét veszi az uszítás és a manipuláció. A decensnek és joviálisnak tartott svájciak percek alatt elállatiasodnak, törnek-zúznak, lopnak és garázdálkodnak az áruházakban, gyilkolnak, ha szükségét érzik, vagy csak hatalmas dugót képezve az utakon kontrollálhatatlan félelemtől hajtva próbálnak kibújni a büntetés (?) alól. Tovább

A puzzle újabb darabja

2016. 07. 19. 07:03

Hakan Nesser: A felügyelő és a csend

A krimik sokszor újrahasznosított léthelyzete a rendőrség kötelékéből való távozást megelőző utolsó pillanat. Nyugdíjazás vár az öreg rendőrre, vagy csak a burn-out elől menekülne már a semmittevés békés-boldog állapotába, a lényeg, hogy félszívvel dolgozgat, a boldog jövőt tervezgeti, új bűnesetet pedig nem vállal. Aztán hirtelen beüt élete ügye. Az utolsó, a szakma koronája, a hab pályafutása tortáján.

a felügyelő és

Ez történik Van Veeteren főfelügyelővel is, aki szíves örömest letérne már a bűnügyi hajszák sötét útjáról, „végleg felhagyna a vigasztalan turkálással a lét szemétdombján”, és íróasztala mögött folytatott ábrándozásaiban egy antikvárium társtulajdonosaként és egy csinos hölgy partnereként látja önmagát. Gyerekgyilkosság elől megfutamodni azonban gyávaság lenne, így a szolid polgári élet délibábját átmenetileg kénytelen távoztatni magától.

Tovább

Művészet a horrorban

2016. 06. 17. 07:31

A párnaember a Radnóti Színházban

A párnaember díszlete, története, szereplői és tanulsága is több mint dermesztő – kíváncsiak vagyunk, számíthat-e a Radnóti Színházban közönségsikerre egy ilyen szokatlanul nyomasztó előadás. A cím ugyan pihepuha képzeteket kelt, erre a párnára szívesen azonban senki nem hajtaná a fejét.

parnaember_ea_02_domolky_daniel_WEB_015

Stephen King, Bret Easton Ellis, vagy Mikkel Birkegaard dán krimiíró is eljátszott már a gondolattal, mi lenne, ha egy horrorszerző a valóságban is valóra váltaná azokat a rémületes fantazmagóriákat, amiket – egyelőre csak – papírra vet. Meg hogy valóban ő a tettes, vagy valaki más veszi kölcsön és hasznosítja az életben is a szabadjára eresztett fantázia és traumatikus gyerekkor szülte, hajmeresztő bűnöket. Martin McDonagh – A kripli szerzője, és az In Bruges című moziremekmű író-rendezője – a legvégére ad valamiféle választ súlyosan sokkolódott lelkünknek, ám hogy valóban az történt-e, amit a szereplők állítanak, és hogy egyáltalán igaz-e egy szó is a sok színpadra pakolt rémségből – pontosan nem tudjuk meg. Tovább

Rémület a színpadon

2016. 04. 11. 09:58

Várj, míg sötét lesz a Belvárosi Színházban

Mozithriller színpadon – ilyet se láttam még. A Belvárosi Színház egy régi nagy filmsikert, egy mesteri kamarathrillert álmodott pódiumra, melyben annak idején a nemességet és természetességet egyedülálló módon szintetizáló Audrey Hepburn játszotta a vérfagyasztó helyzetbe keveredett vak lány szerepét. Novák Eszter rendezésében Kovács Patrícia lett a magyar utód, s a színésznőnek nem kis szerepe van abban, hogy a Várj, míg sötét lesz-ből izgalmas, feszes pszichojáték kerekedik.

3E3A3675

A Belvárosi Színház szívesen kölcsönöz a hollywoodi mitológiából. A Mindent Éváról, az Aranytó, a Száll a kakukk fészkére, A szív hídjai egytől egyig klasszikus, igényes sikerfilmek voltak, nem beszélve a Római vakáció adaptálásáról, ami Hepburn másik ikonikus alakítása. A Várj, míg sötét lesz szintén zsánerbravúr, celluloidon tökéletesen működött 1967-ben, kérdéses azonban, hogy a kiszolgáltatott nő-erőszakos férfiak felállás színpadon is ugyanolyan gyomorba vájó feszültséget hoz-e létre, vagy a kísérlet csúfos kudarcba fullad. Tovább

Hatalomátvétel

2016. 03. 29. 06:28

A Turandot a Radnóti Színházban

Amit eddig csak Puccini operájából ismertünk, ezúttal prózában is láthatjuk. Carlo Gozzi 1762-ben írta Turandot című művét az Ezeregyéjszaka meséi egyik elbeszélése alapján, 2016-ban pedig valaki kiszúrta: a kétszázötven éve született történet – Térey János fordításában – egész aktuális dolgokat mond a hatalomról ma is.

turandot_ea_01_domolky_daniel_WEB_025

Turandot alakja szinte kiált az aktualizálásért. It’s a man’s world, énekelte James Brown is, asszonynak lenni sohasem lehet garancia széleskörű sikerre. A pénz, a paripa és a fegyver férfikézben van, a nő legfeljebb csinos dekortárgy lehet az oldalán, s ha ennél több akar lenni, a társadalom gyanakodó tekintetével találja szemben magát. A politikai hatalom végképp nem illeti meg (kivétel erősíti a szabályt), persze hozhatjuk ellenpéldának a színházból Shakespeare Lady Macbeth-jét, mint a hatalom és nagyravágyás megszállottját, de a főhős ott is Férfi – csak figyeljük a címadást -, a nő maximum hátulról piszkálgathatja a hiúságát fel és egyre feljebb. Tovább

Ki lesz a bajnok?

2016. 03. 24. 08:25

A bajnok (Pintér Béla rendezése a Katona József Színházban 2016. 03. 16. főpróba) – ajánló
2274 Pintér Béla első darabja ebben a színházban, ezúttal a Társulat nélkül. Nagy kihívás a rendezőnek, és nagy várakozás a nézők, rajongók részéről.

 „…egy este otthon az erkélyen épp Puccini A köpeny című operáját hallgattam újra, és egyszer csak beugrott a megoldás.Azon a bizonyos estén ott, az erkélyen eszembe jutott, hogyan lehetne átírni, hogy meghökkentően eredetivé, maivá váljon a mű. Elvállaltam a felkérést.” (Pintér B.)

2733

A mű igazi 21. századi sztori magyar helyzetre alkalmazva, de történhetne bárhol Európában. A fiktív magyar településen, Verőcsényen negyedszerre győz a polgármester, látszólag van hát oka örömre a stábnak, családnak, mindenkinek. De a sikernek ára van, méghozzá a háttérben széteső család: a polgármester szeretőket tart, a feleség leszbikus partnere pedig a kampánystáb egyik kiemelt tagja, egyébként kick-box bajnok. Folyamatos az ivás, dohányzás, és az est tetőpontján a „kóla” is, ahogy a kokaint becézik. Tovább

A múlt határozza meg a jövőt – a Parasztoperáról

2016. 02. 22. 08:07

FIGYELEM! A CIKK SPOILERES. CSAK AZOK OLVASSÁK EL, AKIK LÁTTÁK A DARABOT, VAGY NEM BÁNJÁK, HA UTALUNK A VÉGKIFEJLETRE.

Parasztopera3

Ha az ember krimimagazinba ír, legalábbis sejthető, hogy választott témájának köze lesz a bűnhöz. Pintér Béla tizennégy éve játszott, fergeteges sikerű Parasztoperájának elég sok van, mondjuk sokáig nem fedi fel a kártyáját: a plot twist, a végecsavar persze annál nagyobbat szól és annál inkább szíven üti a sok esetben teljesen gyanútlan nézőt. Tovább

A kórház istenei

2016. 02. 09. 19:45

Az Istenek tanácsa a Rózsavölgyi Szalonban

Az orvosok fehér köpenyes istenek, írjuk le megadón a közhelyet, ezt az összes kórházsorozat és főleg Dr. House színrelépése óta tudjuk.  A görög mitológia emberfeletti figurái, a gyógyítás felkent papjai, életnek és halálnak urai messze-messze lebegnek a világ, s főleg a beteg emberek feje fölött, akik csodálattal, áhítattal szemlélik a félelmetes alakokat, s hódolattal helyezik mindentudó kezeik közé életüket és vérüket.

A gyógyító erők birtokosai ezúttal azért ülnek össze, hogy emberarcú és gondos istenek módjára alapos megfontolás után eldöntsék, ki érdemel új szívet s általa új életesélyt öt egyszerű halandó közül. Nem akármilyen felelősség ez. Morális szempontok és szubjektív aspektusok kizárva, nyomatékosítják az elején profi hanghordozással: naná, hogy főként ezek az elkerülendő dolgok viszik majd előre a cselekményt a tárgyilagosság és tényszerűség helyett. És újfent bebizonyosodik, az orvos is csak ember, akár az Olümposzon lakozó istenségek.

EDV_0609

A cím sugallta isten-hasonlaton túl nem véletlenül szokás egybevetni a színdarabot a Tizenkét dühös emberrel. Az egyetlen asztal körül zajló, több, valamilyen fontos és felelős feladattal megbízott ember – ott egy esküdtcsoport, itt egy transzplantációs bizottság – köré épített minidrámában emberek élete a tét, s az indulatokkal, elfojtásokkal, zűrzavaros kapcsolatokkal terhelt helyzet során az ítélethozók (azaz az orvos-istenek) sorsa és személyisége fontosabbá válik azon halandókénál, akiken a – pozitív vagy negatív – ítéletet majd végrehajtják.

Tovább

Magyar nyomozó egy finn krimiben

2016. 01. 03. 10:12

Kati Hiekkapelto: Kolibri

Fordította: Bába Laura

Mit tegyek, buzog minden csepp honfivér, ha meghallom, hogy egy finn szerző magyar szereplőt választott regénye főhőséül. A Kolibri persze nem nemzetkarakterológiai apoteózis, hanem vérbeli skandináv krimi, mely zsánerben származásra, hovatartozásra patetikusan büszkének lenni nem igazán szokványos. Tovább