Blog

« Vissza

A posztMicimackó-stresszzavar

2018. 01. 16. 09:15

Viszlát, Christopher Robin

Milne klasszikus meséje, a Micimackó mindenkit megbűvöl, ő és kisfia azonban rendesen megfizették a siker árát.

Alan Alexander Milne idegrendszerét alaposan megtépázza az első világháború. A poszttraumás stresszzavarban szenvedő író megszállott vágya, hogy egy nagy háborúellenes regénnyel tegyen az örökös világbékéért, s emiatt feleségével és fiával Londonból egy erdő mellé költözik. A nagyravágyó feleség elég rosszul viseli, hogy nincs többé partizás, ráadásul férje az írás helyett egész nap a házban lébecol. Visszaköltözik  a fővárosba, a mogorva férfi pedig kettesben marad hatéves kisfiával, ami előre nem látott események láncolatát indítja el. A többi már irodalomtörténet.

A Viszlát, Christopher Robin figyelemreméltó keveréke a giccsnek, az ifjúsági filmnek és egy komor látleletnek a gyereknevelés és a celebbé válás árnyoldalairól. Christopher Robin Milne apja írói tolla nyomán ugyanis Róbert Gidává változik, s miután a Micimackó diadalmenete megkezdődik, a kisgyerektől elvárják, hogy a valóságban is jól alakítsa a Százholdas Pagony főnökének szerepét. Christopher szülei ugyanis nem ismerik a kötődő nevelés elvét, és akkor még finoman fogalmaztam. Kedvesek a gyerekkel, ha úgy tartja kedvük, de inkább ne legyen láb alatt. A korszellemnek megfelelően dadát fogadnak mellé, akihez a kisfiú sokkal inkább kötődik, mint a saját életüket élő szülőkhöz. Közben engedelmesen domborít Róbert Gidaként, s apja hiába próbálja leállítani egy idő után a gépezetet, már késő lesz.

Bár Milne állítólag hitt benne, a Micimackó sikere soha nem csengett le, s Christopher sem szabadult ki a szerep börtönéből. A film végül megadja a feloldozást, és nyújt a sírni vágyó nézőknek egy fél-kibékülést, de ebben igazán senki sem hisz. A Viszlát… olyan film, ami kétségtelen érzelgőssége ellenére mindvégig fogva tart és felkavar, s remek színészei segítségével őszintén mesél arról, mekkora szívás, ha tudtunkon kívül világsikert aratunk egy szereppel, amihez semmi közünk.

Ez pedig a Current ’93 száma a szerencsétlen sorsú gyerekről:

comments powered by Disqus