Cseppet sem ördögi, hanem az ország legjobb fesztiválja, amennyiben elmúltál harminc és már túlvagy a pornyelős, hányós, dübörgős fesztiválkorszakodon (ami persze nem feltétlenül kor függvénye, sok ismerősöm negyven felett is kizárólag metálhörgős feszteket látogat, és a Katlanhoz hasonló csendes, alternatív dolgokat nagy ívben elkerüli).
Idén igazi túlélőtúrának ígérkezik a 10., jubileumi Katlan hat napja augusztus 1-től 6-ig: negyven fok fölé kúszik majd a hőmérő-higanyszál, úgyhogy a szervezőktől a szuper program mellé csak egy hidegvízű tavat kérnénk mondjuk Nagyharsány határába, Egyelőre fogalmunk sincs, hogyan vészeljük át a forró délutánokat, sapkát, kalapot, kendőt és ötvenes faktorszámú naptejet mindenesetre számolatlanul pakoltunk a bőröndbe a szellős ruhácskák mellé.
A helyszín változatlan, 2017 kultúrözönének terepe ezúttal is Nagyharsány, Kisharsány, Beremend, Villánykövesd, a Szársomlyói Szoborpark, a Mokos Pincészet és a csodálatos Vylyan Terasz. Nézzük majd a szokásos Quimbyt (ezúttal pénteken), az Ipszilont, Boriékat, a K2-t, Hajdu Szabolcsot, Krasznahorkai Lászlót, a Cseh Tamás-Leonard Cohen-emlékkoncertet, a Kiscsillagot, Verdit, Dés Andrást, a Kutyaharapást, a Kaszás Attila-kiállítást, és a Parasztoperát, ezúttal nem Pintérék előadásában. És még másokat is, remélem, bár a Hermione Granger-féle időnyerővel sajnos egyelőre nem rendelkezünk.
Nagy szavak, de igaz: az Ördögkatlan tényleg élesen megkülönböztethető a fesztiválok többségétől. Utánozhatatlan, családias, csak rá jellemző hangulata van, nincs ott semmiféle parasztvakítás, hiányzik a “rendnek kell lenni”-kisugárzású marcona biztonsági szolgálat (vagy nagyon jól eldugják). Agyonmarketingelt sztárok helyett a magyar félmainstream-felalternatív szcéna megbízható előadóit kapjuk, sugárzik a béke és mindenki állandóan mosolyog, mintha a világban kizárólag szépség és jóság lakozna. S noha én nem rajongok az évek óta használt szlogenért (“az Ördögkatlan a nem normálisok fesztiválja”), mert dölyfösen kívülálló, diszkriminatív és pejoratív a felhangja, ez az egyetlen kritikai észrevételem az egésszel kapcsolatban. Amikor tavaly ki kellett hagynom a baranyai kiruccanást egy montenegrói utazás kedvéért, valósággal szenvedtem az elvonási tünetektől, és ez azért egy festői tengerparton heverészve igen nagy elismerés a fesztiválnak.
Most is csak a hőgutától tartok. Reméljük, sok lesz az árnyék, a párakapu és vízosztogató önkéntes. Beszámolunk majd róluk is.