Blog

« Vissza

Romulus kövei XXXV

2015. 06. 11. 14:05

A ládika az anyjánál maradt, aki épp olyan ügyetlen volt a rejtegetésben, mint apám. A tablinumban levő szekrénybe tette, sőt néha elő is vette, nézegette a szobrocskát meg az ékszereket. Éppen ezzel foglalatoskodott, amikor az ifjabb Calculus – vagyis én – váratlanul beállított hozzá. A ládikát gyorsan visszatette a szekrénybe, de sietségében kissé nyitva hagyta az ajtót. Szerencséjére Calculus – vagyis én – nem vette észre. Rosszullétre hivatkozva Arunda elküldte Calculust – vagyis engem – a konyhába, borért. Amíg egyedül volt, becsukta a szekrény ajtaját. Calculus azonban Timagenész iskolájában tanult, és tudta, hogyan kell felidézni a dolgokat, amelyeket az ember önkéntelenül is elraktároz emlékezete palotájában.

Szétnéztem hallgatóságomon, és láttam, hogy valamennyien feszülten figyelnek. Újra belekortyoltam boromba, mert egy kissé kiszáradt a torkom, aztán kevésbé körülményesen folytattam.

– Timagenész alaposan kiművelte az emlékezetemet. Amikor átgondoltam, hogy mi mindent tudtam meg, éreztem, hogy van egy apró részlet, egy zavaró furcsaság, ami megragadt bennem. Amikor lépésről lépésre felidéztem az eseményeket, rájöttem, hogy mi volt az: Arunda becsukta a szekrényajtót, amíg a konyhában voltam. Ebből a kicsiny részletből fel lehetett fejteni az egész szövevényt, mert csak egyetlen magyarázat létezett, ami minden furcsaságot megindokolt.

Egy darabig mindenki hallgatott, aztán Aburius így szólt:

– Calculus, azt hiszem, jó helyre kerültek Romulus kövei. Nem látok a jövőbe, de meg merem jósolni, hogy sokra viszed még; nem úgy, mint Calculus, a hadvezér, se nem úgy, mint Calculus, a consul, hanem úgy, mint Calculus, a nyomozó.

Romulus kövei 35

Calculus

A Via Appián

Néhány hét múlva apám barátaival, valamint Agapiónnal, Agapiával és Sosanával felkerekedtünk, és megkerestük a becsületes kikiáltó, Olus Granius sírhelyét a Via Appián. Nem messze tőle sírkövet állítottunk apámnak, Calculus parancsnoknak. A kövön nem volt név, mindössze egy rövid vers:

Kőlap alatt idelenn nyugszom, de vigyázom a lépted.

Kő, kavics elporlad, hírneved az, mi ragyog.

VÉGE

fotó: Mike Cowlishaw; Wikimedia Commons; CC-BY-SA-3.0

comments powered by Disqus