– Természetesen én sem láttam a levelet, Calculus, hogyan is láthattam volna? De feltételezem, hogy az volt benne, hogy térj haza, ha el akarod nyerni a bocsánatát. Végtére is ő volt a pater familias, akinek csorbát ejtettél a tekintélyén, amikor ellenszegültél neki. Úgy tudtam, hogy még a végrendeletéből is kitörölt, amikor rájött, hogy megszöktél. Meg is lepődtem, amikor a quaestor felolvasta a végrendeletet, és kiderült, hogy apádnak vénségére meglágyult a szíve, és csaknem mindenét rád hagyta.

– Ez valóban bosszantó lehetett. Érthetetlen, hogy mi indíthatta erre. – Hiába gúnyolódtam, a nagynénémre nem volt semmilyen hatással. – Mondd csak, Arunda, nem emlékszel valamire arról a napról, amikor apám meghalt? Vagy a megelőzőről? Gaius nem látott valami szokatlant? Hiszen éppen apámnál járt, hogy átvegye a nekem szóló levelet. Nem mondott neked semmit?

– Hát már ez az egész levél-ügy szokatlan volt, nemde? Apád valósággal kérlelte Gaiust, hogy mielőbb induljon el, és keressen meg téged. Még pénzt is adott neki kölcsön, hogy a fiam végre elindíthassa a saját üzletét. Gaius nagy reményekkel jött el tőle, egyenesen idejött hozzám, és elmondott mindent.

– De nem indulhatott el rögtön, mert apámat megölték. Mettius Aburius mondta, hogy mindketten ott voltatok a halottvirrasztáson, a temetésen, meg a toron.

– Úgy van. Pedig sürgető lett volna, hogy elinduljon, hiszen tudod, a Mare Nostrum nem mindig hajózható. Gaius azt mondta, hogy feltétlenül el kell indulnia legkésőbben a Sextilis hónapban, ha még ezen a nyáron vissza akar érni. De ahogy az imént mondtad, mi voltunk apád egyetlen rokonai, ránk hárult hát, hogy gondoskodjunk végtisztességéről, mivel te, a fia, éppen nem voltál Rómában.

Felravataloztuk a házatok atriumában, és három napig fogadtuk a ravatala mellett a látogatókat.

fotó: John McLinden; flickr.com; CC BY-ND 2.0